Szeptember 6-àn fogtam a két borondomet és elindultam Pàrizsba.
Szeptember 7-én szomorkodtam egy kicsit, de aztàn osszeszedtem magam és elmentunk apukàmmal telefont és laptopot venni.
Szeptember 8-àn felhivtam az otthoniakat, hogy jelentsem minden rendben :)
Innentol pedig jojjon a részletes beszàmolo:
Apukàmmal és Lune-nel Clamartban lakunk, ami Pàrizs kulvàrosàban van ( két megàllo vonattal a belvàros ami kb. 15 perc utàna persze még sokat kell utazni példàul az egyetemre, de azért elég jo helyen lakom, teszek fel majd képeket :) ). A szobàmat màr kidekoràltam, ugyhogy most màr nagyon jo hangulat van bàr egy iroasztal még hiànyzik (nem sokàra veszek egyet).
Pàrizs nagyon nagy, elofordult màr tobbszor, hogy errol megfeledkeztem és elindultam gyalog valahova amirol azt gondoltam, hogy kozel van aztan kiderult, hogy nagyon messze volt onnan. Legalàbb felfedezem azokat a helyeket is amiket eddig még nem làttam. Tàjékozodni pedig elég konnyu itt, mindent kiirnak, plakàtokra stb. Az osszes tomegkozlekedés kozul a metrot hasznàlom a legtobbszor ( azzal nagyjabol bàrhova el tudsz jutni, 14 vonal van es behàlozzak egész Pàrizst és a kulvàrost is). Viszont itt egy vonalon nagyjàbol 30 megàllo van, és kàbé àllandoan heringjàrat van. Màr volt olyan, hogy annyira sokan voltak, hogy nem fértem fel és egy màsik metroval vagy busszal kellett hazamennem.
Hamàr megemlitettem, hogy milyen sokan vannak itt, beszélek egy kicsit az emberekrol. Itt aztàn minden nemzetiség van, egy egész paletta tàrul eléd. Vannak sotét boruek,arabok, kinaik, japànok, indiaik, amerikaik, dél-amerikaik, svédek, franciàk, oroszok, vietnàmiak és francia-magyarok is. Minden nap csak csodàlom, hogy mennyire màsok az emberek és mégis milyen hasonloak. A metron jokat lehet filozofàlgatni.
Szeptember 9-én pedig elkezdtem az egyetemet is. Hàt eloszor nagyon elveszettnek éreztem magam. Minden uj volt, senkit nem ismertem, az épuletet is eloszor lattam és még ràadàsul minden franciàul volt amit ujra meg kellett/kell, hogy szokjak. De gondoltam nem akarok én itt szerencsétlenkedni, ezért beszélgetni kezdtem a csoportàrsaimmal. Eddig csak a németesekkel és a német-angolosokkal talàlkoztam. Nem vagyunk olyan sokan, ugyhogy konnyu talàlni olyanokat akikkel mindig lesz kozos oràd. Màr van két-hàrom ember akikkel kezdunk joba lenni.
Két hétig ilyen szintfelhozo oràink voltak ( nyelvtan nyelvtannal szuper részletesen pl. ennek és ennek a szonak miért der a néveloje, ha der a néveloje és nem gyenge? fonév akkor ez a mult ideje stb.) persze mindezt franciàul és németul. Bevallom, az elso ora felét nem értettem egyik nyelven sem, de mostanra màr belejottem. ( Anna ha ezt olvasod leginkàbb neked uzenem) Azért azt megemliteném, hogy a csoporttàrsaim màr mind 6-8 éve tanulnak németul, sot német is van kozottuk és én vagyok az egyik aki még "csak" 3 éve tanulom ezt a nyelvet ( még van egy 36 éves japàn csoporttàrsam aki màr tud koreaiul,kinaiul,japànul és angolul, o 2 éve tanul németul). Ahhoz képest majdnem olyan szintem vagyok mint ok, sot màr tobbszor elofordult, hogy volt olyan német szo amit csak én értettem meg. Viszont a német lektor nem érti amit mondok ami azért kicsit demoralizàlo foleg, hogy a német lanyokkal egyutt csak én mondom jol azt, hogy ich és nem ugy mondom hogy isssss ahogy a tobbiek. A francia akszentusu német nagyon vicces! Issss bin frràncozissss. Issss Eisze Elza. Na de nem csufolok ki senkit, nekem is van akcentusom.
Az orarendem elég horribilis. Két helyen lesznek oràim ( angol-Clignancourtnàl, német-Malesherbnél). Kedden fél kilenctol este nyolcig lesznek oraim ( 19h-20h fonetika!!! de legalabb nem fizika vagy valami hasonlo), szerdàn nyolctol fél hétig. De legalàbb csutortok délutàntol nem lesznek oràim!!!
Majd teszek fel képeket az egyetemrol meg a kornyékrol ( teljesen màs a ketto).
Pàrizsra teljesen igaz, hogy a divat vàrosa. Itt mindenki jololtozott. Szoval itt ossze kell magam szedni, hogy nem menjek zsiros hajjal és lyukas farmerben oràra. ( itt eléggé figyelik a kulsod, erre pedig kritika részemrol a metron utazo tomegnek: inkàbb megyek lyukas farmerben és zsiros hajjal, mint budosen és nem hagyom ki a reggeli fogmosàst. Olyan eszméletlenul budos van itt, hogy tobbszor volt olyan, hogy azt hittem kitàrom a metron utazok elé belsomben rejtett gondolataimat).
Viszont a férfiak nagyon joképuek itt, nagyjàbol minden korosztàly talàlhat magànak valot. ( Magyarorszàgon is vannak joképuek szoval fiuk no para ;) ).
Tegnap pedig végre volt egy teljes napom amikor nem kellett oràra mennem, ezért elmentem a Szajna partjàhoz a konyvàrusokhoz ahol fantasztikus ereklyéket talàltam de még nem vettem semmit. ( Kata talàltam olyan ujsàgokat amik 1940-bol valok!)
Egyenlore ennyi, de majd még irok, és személyesen is igyekszem mindenkinek irni csak eddig mobilnetem volt arrol meg nehéz.
Ha valaki kéri a francia szàmom,cimem irjon uzenetet és elkuldom neki szivesen.
